Az 1941–1948-as időszakra vonatkozó szerbiai levéltári kutatások és visszaemlékezés-gyűjtés című, nemzeti jelentőségű projektum célja a magyar–szerb megbékélés elősegítése, a közös nemzeti múlt tehertételeinek felszámolása volt, mégpedig a 2010-ben létrejött Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság 2011 januárjában elfogadott programjának megfelelően. A kutatások egységes adatbázisba való rendezése és publikálása 2018-ra a martirium.vmmi.org honlapon teljesedett ki, amelyen a kutatók 7511 magyar áldozat adatait rögzítették. Az ártatlan áldozatok neve mellett számos információ, forrás és forrásanyag található. Az adatbank egyes adataihoz – ahol rendelkezésre állt – hozzá vannak rendelve a szakirodalmi források, így nemcsak az adatok, de a források is követhetők. Digitalizált dokumentumok, kiadványok szintén megtalálhatók az oldalon. Az adatbázis továbbra is bővíthető, illetve a felhasználók újabb információkat is juttathatnak el a szerkesztőknek. Az 1944–1945-ös ártatlan áldozatok tömegsírjainak műholdas, számítógépes globális helymeghatározása a következő településeken történt meg: Adorján, Bácsföldvár („Csonthalom”), Bajmok, Bezdán, Csantavér, Csúrog, Écska, Horgos, Isterbác, Járek, Kabol, Kisorosz, Kúla, Magyarcsernye, Magyarkanizsa, Martonos, Mozsor, Muzslya, Nádalja, Nagybecskerek, Nagykikinda, Óbecse, Péterréve, Piros, Sajkásgyörgye, Sajkáslak, Szabadka, Szenttamás, Szerbcsernye, Szivác, Temerin, Titel, Topolya, Törökkanizsa, Turja, Tündéres, Újvidék, Zenta, Zombor, Zsablya. Természetesen a délvidéki magyarság 1944–1945-ös mártíriumának feldolgozásához nekünk is kegyelmi lelkiállapotra van szükségünk, hiszen nemzeti közösségünk saját szülőföldjén járt golgotát. Nem csoda hát, ha azóta is a lehetetlent várjuk el írótól, alkotótól, tudományos kutatótól: megírni, formába önteni, színbe rejteni, cáfolhatatlan, szomorú és való tényekkel igazolni a leírhatatlant, a megformázhatatlant, a fájdalmat, de a mégis kézzelfogható igazságot.

Határidő: 2018. december 31.